Nos milyen igazam lett... Nem bírtam...
Szóval úgy volt h addig kb oké volt és vissza is tudtam tartani a könnyeim amíg bennt voltak... nha addig nem törtek fel...
De amikor kihozták a koporsót, kijöttek az unokabátyám, azn unokanővérem és a vőlegnye, jha meg az anyukájuk és zokogtak aztán elkezdett beszélni a pap és etc... nha nálam ott eltört a mécses, a könnyeim meg előtörtek... szerettem volna visszatartani de nem ment... mire lenyugodtam volna újra történt valami v mondott vmit amitől újra eltört... IGen szar volt látni... hogy zokognak azok akiket nagyon szeretek... (unokanővérem öccse és az anyujuk) ez volt az ami betett. Plusz minusz az amikor énekelni kezdtek...
*nagy levegők*
Még visszagondolni is rossz az arcukra...arra ahogy néztek ahogy zokogtak amikor a pap beszélt az életükről az elhunyt életéről és mindenről és az éneklés ... minden... amikor a koporsót a gödörbe tették elkezdték rádobálni a földet, azt hallani... és a fel-fel zokogó embereket...
Amikor vége lett még megvártuk ahogy nagymamám elköszön (amíg mi arrébb álltunk ő odament és uncsinővérem vőlegénye is ölelgette)
aztán eljöttünk...
Kicsit ürességet érzk...
Mit vártam? Azt, hogy jobb lesz és lezárul... de csak üres...nem is tudom most jobban fáj mint előtte...Nha holnapig talán lehiggadok... minden esetre az izgalom elmúlt... csak kis része maradtmeg a holnap miatt asszem...

Update: az egyik testvére annnnnnyyyyira nagyon hasonlít rá... am akartama adatokat is írni de nemtok... ajj szeptembert akarok(unokanővérem akkor szül) ajj és 1977 karácsonyán házasodtak össze (aranyos :)) és azért tök sokmindent megtudtam :) Kár, hogy így. :(