A szív gyorsan elárulja önmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken
Hogy még mindig te vagy a mindenem.

(Heinrich Hein - Bánat)

"Élni annyi, mint szeretni.
Szeretni látni és megmutatni,
érezni és érzékeltetni,
meghallani és meghallgatni,
magasba szállni és fölröpíteni,
kinyílni és felnyitni,
megérteni és megértetni,
együtt érezni és eggyé olvadni
- és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás."
/Tatiosz - Az élet értelme/

A gyermek állandóan szembesül a kérdéssel:
-Mi leszel, ha nagy leszel?
Nagy bátorságot tanúsítana, aki ilyenkor
a felnőtt szemébe nézne, és azt mondaná:
-Én nem leszek, hanem már vagyok valami!

Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se legyél. Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni. Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket, és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.�
/Weöres Sándor: A Teljesség Felé/

Várom, hogy eljöjjön értem; nincs mitől félnem
Talán egy rövid pillanat elég, hogy idejöjjön értem
Várom, mert talán jobb helyre kerülök,
Hol nincsenek angyalok, csak ördögök
Elmenni messzire, el szülőktől, családtól
Nem bánni semmit, csak jót várni a haláltól!
Elmenni, meghalni, jobb helyre kerülni. Ennyi az egész?
Nem szívem és testem mondja:�menj!�, hanem az ész!
Félni nem félek, ugyan mitől?
Én már nem várok semmit a jövőtől!
Halál! Oly édes számomra ez a szó,
Mert új dolgot hoz nekem ez a hó!
Elmegyek egy jobb világba, Legalább nem sírok többé hiába!!!