Verseny gyaloglókat megszégyenítő sebességgel haladtam végig a kihalt sötét utcán. Nem féltem. Ha nem utálnék futottam volna. Csak a harag dolgozott. Erősebben mint valaha...

Utálom ha nem tudom mi a baj és pici dolgok öszejönnek. Soha...soha nem kiabáltam vele sötétben miután Anikó lelépett a buszmegállóban. Vissza se mentem soha miután elváltunk Anikóval. Ott sem hagytam volna eleve. Most igen. Kiabáltam aztán otthagytam. Eddig soha senkit. De ez a viselkedés most qrva sok volt. Egyszerűen utálom ha valaki így viselkedik...