"Néha könnyebb lenne elmenekülni,
tiszta fénybe merülni,
de a jel, ami szól,
de a hang, ami hív,
még nem mond semmit,
meddig érek s lesz-e út,
hogy visszatérjek."
/Sztevanovity Dusán/
Miért? Miért? Miért?
Az apám? Na nem! Nekem egy van! Ő az egyetlen igazi. Nem vérszerinti de ő volt amikor beteg voltam amikor haragudtam amikor kiabáltam amikor nevettem és nem más. Nem és nem.
Tépjen sorszámot. ÉS különben is...
Különben se a hátam mögött intézzék a dolgokat. Különben se Anitától tudjam meg. Különben se akarjon velem beszélni a huga, miután Anitának hülyeségeket beszél.. Hagyjon békén. Ha kell ezt neki is megmagyarázom. Csak írásban nem érezhető, hogy ordítanék.
Anitát szeretem nagyon mert normálisan kezelte mind2 dolgot.
Anya nem tud róla. Az illetőről akinek a huga azt hiszi, h a tesója az én valakim. Senkim.
Ja nem vagyok túljól. Ma se.
A régi eset is maradt. Most jött hozzá más.
Happy.
És még Őt se láttam mert késett a busza. Tudhattam volna...
