Ami ma reggel történt az még nálam is súrolja a megalázottság fogalmát. Ami ezzel jár az az, hogy nem lógok annak a nyakán aki nem tart igényt rám minden bakimmal együtt. Fáj. Baszottul. De nem szeretem ha megaláznak. Az a pár másodperc/perc amíg minden leesett elég volt. Akkor is fájt, de kimetróztam magam.
Talán nem is megalázás volt, csak nem találok jobb szót. Csalódás volt.
Igyekszem kikapcsolni magam, bár nagyon nehéz ezt úgy, hogy ragaszkodom hozzá. Mintha elveszteném egy részemet. A másik felemet. Igen.
Megérdemlem egyébként :) játszok az emberek türelmével...eljátszom azt ha ezt így szabad és lehet mondani.
A tegnap már csak egy csepp volt a pohárban. Vihar előtti csend után. Magamnak köszönhetem, mert szíven ütött. Mert egy baszott nagy hülye vagyok. Az. Nem tudom mi változik azzal, hogy bezárt a bazár. Csak félelmetes. Úgy...Tulajdonképpen nagyon.
Nos. Akit "szeretsz" azt engedd el, ha Ő is "szeret" akkor visszatalál hozzád. Igaz? Talán. Valahogy így szól az idézet :) szeretnék hinni benne, hogy nem vagyok képes kiölni belőle azt a barátságot amit valahogy összehoztunk, de lehetséges, hogy igenis képes vagyok rá. Mert nekem szükségem van rá, de Ő megáll a lábacskáin :)
Valahol egyformák vagyunk, máshol pedig nagyon is különbözünk. Azt hiszem, hogy tudom hol és mit és miben. Csak...
Nos. Mindegy. Igyekszem kikapcsolni. Nem bőgök. rezignált vagyok. Várok. Csak a gombócot érzem, ami reggel óta szorít. Pedig jól játszottam ma. Attól eltekintve, hogy osztálytársam adott újságot, hogy olvassak agyalás és idegeskedés helyett. Jah. Azért valamennyire.
Nem tudom mi lesz holnap vagy hétvégén, vagy azután.
Anya itt hagyta nekem a tésztát, hogy szűrjem le. Megvolt, de azt kívántam még pluszba 3. ként, hogy legyen már 3 kezem...Nm lesz soha. Mi volt a másik kettő? Hmm.
Ma már nem ehetek a tésztából. Asszem a kalóriákat már kimerítette a somlói és a 2 szendvics. Jah.
Valószínűleg leszedetem a körmeimet. Már a sajátom is szép hosszú :) Nem biztos.