Tegnap összeakadtam BME-s gyerekkel a konyhában, amikor kimentem mosogatni a lányok után. Ilyenkor bezzeg senkihez - még a szobatársakhoz sem - tudok egy értelmes szót sem szólni zavaromban.

Egyébként pedig le KELL fogynom, mert egyre jobban utálom az egész tükörképemet és ezzel együtt néha magamat is. Ez a helyzet.

Ma valahogy semmi sem jó. Fel sem keltem, amíg a többiek el nem indultak. (Eleve nem mentem volna őstörire meg a mai előadásokra.) Múzeumba sincs kedvem menni 2re. Semmi, de semmi hangulatom az egész szarhoz, pedig a Tomiszülinap ünneplés is ma lesz és nem akarom mindenki estéjét elceszni. (Már ha érdekel majd valakit egyáltalán.)

Ki kellene takarítani a szobát, Reni azt mondta, hogy nekiállunk, de Ő ma vásárolni megy, szóval nem tudom. Majd lesz valami. Kicsit le vagyok merülve, folyton aludnék, szóval jó lesz hazamenni és a tanulásra összpontosítani egy kicsit a hétvégén. (Csütörtökön délután megyek, lehet Anitáékat is meglátogatom majd valamelyik nap.)

Valaki rázzon meg. Mi a franc van velem ma? (A tegnap tett be?)