Azt sem tudom, hogy mi jár pontosan az én fejemben, Hogy láthatnék bele az övébe?

Úgy volt, hogy lesz találkozó ma, de máshogy alakult az utolsó pillanatban. Holnap ott alvás, előtte nem tudom. Nekem tréning hét van, Ő egyetemezik, így kicsit nehezebbek a dolgok és alapból is jobban félek most valamiért. Grrr.

Nem értem. Nem tudom.  Vele jó, - nagyon - nélküle agyalok. Ami... Megnehezíti a dolgaimat. Érzem én, hogy szeret, én is szeretem, de láttam már, hogy ez nem mindig elég.  A hétvége jó volt, bár a vége máshogy alakult. Vasárnap helyett hétfőn jöttem, mert lekéstük a buszt a Nyugatinál történt baleset miatt.

Ajh. Ha tudnék ételmeset írni most ide, az jót jelentene, ez viszont így nem kerek. Nem szeretek így érezni. Féltem ennyire ragaszkodni, félek, hogy elveszítem. Utálok félni.

Ezt végigolvasva az egész egy nagy szenvedés, pedig nem... Én teszem azzá megint - legtöbbszor magamnak, de rá is zúdítok belőle - és, ha éppen logikusan gondolkodom, akkor ezt látom is.

Notetomyself: Ne legyél már idióta!