Ez az neki edzőtáboros, nekem tanulós hét nem indult túl jól. Ennek az oka az, hogy az 1. nap se sms, se semmilyen életjel nem volt. Alig aludtam, nyűgös voltamés fühös. Rosszul esett, na. Nem bírom a kommunikáció mentességet. Később kiderült, hogy mivel elromlott a telefonja aznap, amikor hazajöttem - végül pénteken, szombaton pedig indult - és abban a telefonban, ami nála van, nincs benne a számom, nem is tudott volna jelentkezni. Mivel én sem írtam, mert nem kartam zavarni és csakazértse, reggel már őt is zavarta a dolog, így írt a bátyjának, akivel üzent,- a kisebbik bátyja írta facen - hogy hívjam vagy írjak, mert nem tudja a számomat. Kicsit megkönnyebbültem, na :$ Attól is, hogy amikor írtam azt írta, hogy már aggódott. :)
Szóval nem indult jól, de ennél már csak jobb lesz, remélem. Kicsit furcsa, hogy nincsenek facebook üzenetek, fura linkek, miegymások, de majd lesz ez is valahogy. :)
6 tételt néztem át eddig - az utolsó 3-t csak 1x - nem tudom milyen lesz a vizgsa, de szerencsére a szemináriumii ZH előtt ezeket már nagyjából átvettem. Összesen 9 van. Kiderül. Csütörtökön... Szurkolás jöhet természetesen.
A keddi kettes lett, mi nehezebb témákat kaptunk, plusz idiótán is osztályozott. (A mellettem ülő, aki kb. szóról-szóra azt írta, amit én, négyest kapott.)
Náluk lenni megint jó volt, bár voltak összezörrenések és kicsit nehezen álltak össze pl. a csütörtöki mindkettőnknekjólegyen,halemegyedzeni tervek, dejó volt. Persze, hogy a búcsúzás nem ment könnyek nélkül... AZért jó volt, nagynagyöleléssekkelmegilyenek. Ezek jól tudnak esni, na. Én ilyen pityogós vagyok, így jön ki a stressz is, mindegy mi okozza, nem árt, ha a másik fél nem akad ki tőle rögtön. (Az is közrejátszott egyébként, hogy nem tudtuk még, hogy lesz-e telefonja.)
Ui.: Ma vagyunk 11 hónaposak. Hihetetlen... (a türelme is).
Más: Harmincadikán találkozunk. Még 6 nap. Négy a vizsgáig, 5 amíg hazajön. Fél lábbal is kibírom, mert muszáj. Nem picsoghatok állandóan! (Azért biztosan fogok...néha.)
