Elsuhant a náluk töltött 7 nap, alig emlékszem konkrét dolgokra.
Az biztos, hogy szombaton ZP-ben voltunk Barabonto és The Grenma koncerten. Akadt néhány vicces pillanat... Az első az volt, hogy odajött hozzánk egy csaj, lenyomott 3 puszit nekem, majd Ábelnek, bemutatkozott, majd elég hangosan mondott valamit az ifjú párról, mire a barátnője megkérdezte, hogy "ugye együtt vagytok?", aztán csókot, majd szájrapuszit követelt. Utólag vicces, akkor kellemetlen volt, hogy kb. mindenki odanézett. Végül közölte, hogy sokáig legyünk még együtt, majd elment és egy másik asztalt boldogított tovább. :D A következő vicces momentum az volt, hogy a sok tini után hozzánk is odajött a biztiőr elkérni a személyit, majd látványosan meglepődött a korunkon. :D A koncert jó volt, bár Ő a délelőtti edzés, én pedig az ajándéka után járás és vásárlás kombó miatt voltam picit fáradt.
Másnap megint keltünk, mert ment dolgozni - kivételesen hétvégén is - és elkísértem. Kíváncsi voltam a fagyikeverés menetére. Utána visszamentönk hozzájuk. Ebédeltünk, pakoltunk blabla. (Mielőtt elindultunk reggel, a szülei is megérkeztek Bulgáriából.) A délutáni tervek félresiklottak, így a Macipark kiesett, fagyizni és éjszakai túrázni viszont voltunk. A túra elején volt egy összezörrenésünk, de megoldódott a probléma, aztán elnézést is kért, amivel talán a másik ügy végére is pont került. A túra furcsa volt, tavaly jobban élveztem, talán a csapat volt összetartóbb. Most írhatnék Balázs hisztisségéről és viselkedéséről, ami számomra elcseszte az egészet a végére, de felesleges erről bővebben szót ejteni. (+ ha valaki nem akarja, hogy bármilyen módon az élete része legyek, mert nem kaphatta meg, amit akart, akkor bassza meg.) Hétfő reggel fél6-ra ártünk vissza hozzájuk. Átfagytunk és fáradtak voltunk. (A túra hamar véget ért, - 00:20-ra fent voltunk - aztán jött az eredményhirdetés 2 körül, majd feleslegesen várakoztunk még egy kicsit, elnéztük(elnézték) a menetrendet, így nem a 4:11-s, hanem az 5:11-s vonattal jöttünk. Én azt a plusz 1 órát már kissé feleslegesnek éreztem. A túrát élveztem, a felérésig semmi gáz nem volt, aztán meg romlott a helyzet és lett, ami lett.)
Kedden voltunk evezni. Ábel, Emma, - 5 éves, Ő lett a kormányos -a szüleik és Én. Frenetikus volt. Az elején iszonyatosan szét voltam csúszva, a végére Ábel szerint sokat javult a helyzet, - onnan lehetett is javítani... jézusom - talán nem reménytelen. (Ő azt mondta, hogy első alkalommal ez jó.) Közöm sem volt eddig a hajókhoz. Soha nem kajakoztam/kenuztam/eveztem, szóval érdekes volt, de utálom, hogy ilyen béna vagyok. Kicsit elkesertített.
Szerdán volt egy összezörrenésünk, megint egy hülyeséből indult, megint miattam, bár kellett hozzá a felfortyanása, ami után jött minden. Azért megbeszéltük. Korábban jöttem, mint ahogy terveztük, mert APEH-ba kellett mennie és nem edzeni ment.
Ezen kívül szerdán volt a születésnapja is, szóval rávettem kedden, hogy várja meg velem az éjfélt, mert fel szerettem volna köszönteni. Fent is maradt, bár az, hogy 5:50-kor kel hétköznap kicsit megnehezítette. Egyébként kilós gumicukrot, könyvet - egy sorozat egy kötetét, amit gyűjt - és egy 1990-s képeslapot kapott, amin érdekességek voltak abból az évből. Örült. Remélem.
Mindig félek azt mondani, hogy most jó, mert sok az összezörrenés. Szóval... szeretem, szeret... most inkább azt mondom, hogy rossz csak nem lehet. :)
Szombaton beköltözöm a koliba, szóval ma voltunk tüdőszűrőn és vásárolni. Szép kör lesz az is, de utána jön. :)
