Az igazság az, hogy ezt még akkor teljesítettem, amikor - nem találok jobb szót - divatosnak számított, de azért írok róla. Egysszer talán érdekes lesz visszaolvasni ezeket.
Tizennégy éves voltam, iszonyatosan rá voltam kattanva a témára annak ellenére, hogy elég durva tűfóbiám van és rettegek attól, hogy megszúrnak. Ez nem is akadályozott meg benne, - ahogy tavaly a tetováltatásban sem - a ballagás után szinte rögtön megcsináltattam. Anya egy délelőtt hazajött, megkérdezte, hogy megyünk-e, én pedig már csak azért is igent mondtam, hogy ne tartsanak gyávának. Elmentünk, féltem, ha nincs ott öcsi és anya visszafordultam volna az ajtóból. Nem tettem meg, szóval most 8 éve, hogy van köldök piercingem. (o.O)
Nem hiszem, hogy megcsináltatnám újra, mert nem érzéstelenítették, - vannak helyek, ahol ma már mindent érzéstelenítenek, ezt is - a rettegés miatt szerintem jobban fájt, mint ahogy az normális és nem is mutogatom eleget a hasam ahhoz, hogy értelme legyen, ki viszont nem szedem, mert már hozzámnőtt.
Off: Egy darabig szerettem volna nyelvpiercinget is, - írtam róla a blogban is - de az nagyobb ellenállásba ütközött és nem is bánom, hogy nem csináltattam meg.